Az elmúlt hónapok a műemlékek pusztításának jegyében teltek. A maja piramis esete bejárta világot, de Magyarországon is találhatunk hasonló történeteket. Már nem is lep meg, hogy a maja templom lerombolására rákeresve megközelítőleg ötször annyi magyar találatot kaptam, mint a minket közelebbről érintő Várbazár-incidens esetén. A két ügy nagyon különböző, ami összeköti őket az egyértelműen a veszteség. Hogy pontosan miről is van szó? Tekintsük át röviden!
Csak keress egy buldózert!
Hát nem sokkal egyszerűbb a közeli piramisból kitermelni a mészkövet? - gondolhatta az ötletgazda is, akinek kiléte máig nem tisztázott. Az egykori épületet már benőtték a növények, de a helyiek és laikusok is egyetértenek azzal, hogy egyértelműen felismerhető volt a maja piramis. (Forrás: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2013/05/14/lebontottak_a_2300_eves_maja_piramist/)
A maja templom elpusztításáról szóló hírek először a belizi hírcsatornán jelentek meg május 10-én, de hamarosan világhírűvé váltak a karibi útépítők. A közfelháborodást az i. e. 500 és 250 közé tehető Noh Mul piramis elbontása okozta.
A baj azonban megtörtént, és a régészek is csak későn érkeztek a helyszínre. Az épület falait nagyrészt elbontották a munkagépekkel, ami megmaradt az az első esőzések után össze fog omlani. Így az egyik legépebb állapotú maja piramis semmisült meg örökre.
A piramis egykor egy 40.000 fős település központjában állhatott, egy magas rangú személy (nemes vagy pap) háza vagy középület (pl. templom) lehetett. Az is elképzelhető, hogy 2300 éve itt ontották vérét az ősi maja áldozatoknak.
A belizi törvények egyértelműen tiltják a Kolombusz előtti műemlékek megrongálását, így komoly büntetésre számíthat az építtető cég és a terület tulajdonosa, akár 10 évet is kaphatnak a világhírű műemlék elbontásáért.
Mi a fontosabb?
A Várkert Bazár esete már koránt sem örvend akkora népszerűségnek, még magyar körökben sem. Igaz, itt a veszteség meg sem közelíti a lerombolt piramisét, viszont igencsak tanulságos esettel állunk szemben.
Az Ybl Miklós tervezte bazár felújítása során barokk kori falszakaszra és török kori ágyúöntő-műhelyre bukkantak a Budapesti Történeti Múzeum régészei. Meglepetésként érte a kutatókat a lelet, mivel arra számítottak, hogy Ybl 19. századi építkezései során a korábbi korok emlékeit jó részt elpusztította. Ő azonban az egykori falakat és épületeket megtartotta, földdel fedte el.
Régészek és építtetők a Várkert Bazárnál (http://index.hu/belfold/budapest/2013/05/09/torok_kori_romokat_bontanak_el_a_varbazarnal/)
A kormány nyomására régészeinknek rendkívül rövid idő alatt, kevés pénzből kellett megoldania a leletek dokumentálását, miután a szakmai bizottság áprilisban a falak elbontásáról döntött. A szakemberek nem értékelik tragikusnak a helyzetet: a pontos régészeti dokumentáció segítségével a leletek jól kutathatók, a falak rekonstruálhatók.
Modern építkezések a műemlékek ellen
Mindkét esetben egy friss építkezés, úthálózat- vagy városfejlesztés kapcsán szembesülünk a régi korok építményeinek elbontásával. A törökkori műhely legnagyobb problémája, hogy rossz helyen volt: a főváros közepén nem sok esélye volt a nagyrészt föld alatt álló épületnek. A történet mégis jó véget ért: a régészek áldozatos munkájának köszönhetően egy pontos dokumentáció készült. Ennek segítségével jobban megérthetjük a török kori Buda életét. Úgy gondolom, erre igenis büszkék lehetünk.
Miért veszteség ez valójában? A ledokumentált falakat elbontották, így eredeti helyükben többé nem lehet őket vizsgálni. A tudomány fejlődésével, a későbbiekben felfedezésre váró technikák már nem nyújthatnak támpontot még több információ felgyűjtésére. Emellett egy írásos-digitális dokumentáció megsemmisülése valószínűbb, mint falak pusztulása.
Utóbbira cáfolna rá a piramis esete. A nagy felháborodást keltő pusztítás oka a nyersanyag újrafelhasználása volt. Bár ez nem idegen még az őskorban, középkorban élő emberektől sem, reménykedtünk abban, hogy mára már felismertük: a veszteség ekkor nagyobb, mint a nyereség. És valójában ezzel mind tisztában is vagyunk, hiszen a hír megrázta a belizieket, és az egész világot is.
Sajnos, Magyarországon is előfordulnak a maja piramis tragédiájához hasonló esetek. Ezek oka többnyire abban keresendő, hogy az építkezéseken a beruházónak kell finanszíroznia a feltárás költségeit, amit nyílván nem tesz meg mindenki szívesen. Csupán építési céllal már egyre ritkábban pusztítanak műemlékeket, ami azzal is magyarázható, hogy nálunk egyre kevesebb, még álló építmény található.
Végül már csak egy kérdésem maradt: Milyen örökséget hagyunk magunk után, ha azt a keveset is elbontjuk, ami ránk maradt a múltból?
funnystudy